2026. május 27. 17.00-18.30 között újra táncba hívtuk a Szegedi Piarista Iskola diákjait, tanárait, kollégáit és családi közösségét. Örömteli muzsikával, énekkel, változatos táncrenddel készültünk megszólítani azokat, akik számára a népművészetünk nyelve kapcsolódási lehetőséget nyújt.
Az idei pünkösdi táncházban csodálatos segítőinket szeretném hálás szívvel kiemelni.
A dicséret szavai a kollégium felé szállnak, ahol Zakar Máté tanár úr közbenjárására a fiúk közül többen is örömmel indultak a táncházba, s ezzel olyan kivételes lehetőséget adtak az ott várakozó leány többségnek, amelyre ritkán van példa. Ugyanis a megjelent fiatalemberek mosollyal és kiváló táncos érzékkel megáldottak, nem utolsó sorban gavallérként viselkedtek.
Tóthné Zombori Györgyi tekerőlantja és Kiss Levente klarinét kettőse által hamisítatlan dél-alföldi hangulattal indíthattunk a táncrendet. Az énekes lánykát nagyon szépen vezették a táncot, finom utasításokkal, egy-egy tekintettel, mozdulattal a teljes táncos közösséget kézben tartották.
Újra felcsendült a tavaly pünkösdkör tanúlt tápai dallam
„Fölszántaton, fölszántatom a tápai nagy utcát
Vetök bele, vetök bele piros pünkösdi rózsát,
Magamat is belevetöm rózsának,
Aki szeret, majd leszakajt magának”, s még egy szakasszal meg is toldottuk😊
A Népzenei Kamaraműhely részéről is érkezett közreműködői segítség, amely a moldvai táncok folyamában csúcsosodott ki. Olyan jól esett ebben a hangzásban elmerülni, hogy az éneklésben, hujjogtatásban észrevétlenül szállt az idő és mire felcsaptuk tekintetünket, „bétőtt” az idő a hazaindulásra (beteljesedett - moldvai magyar nyelvi fordulattal kifejezve).
A szervezést kezdeményező népi énekes növendékek nevében, hálásan köszönjük az együttlétet!
Mária áldása kísérjen és jövőre is találkozzunk!